1. rész

   Ez  az  első  része annak a cikksorozatnak, amely az asztrál-világot és a
projekciós folyamatot mutatja be.

   Ne  feledjük ennek a változatnak az olvasása közben, hogy ez volt az első
írói próbálkozásom, így ennek az írása közben tanultam meg magát az írást.

   Életem  nagy  részében  az  asztrális  síkot tanulmányoztam, az asztrális
formámban.  Megkíséreltem  - óvatos megfigyelések és kritikai gondolkodásmód
útján - megérteni, és - remélem - megvilágítani azt.

   Kivétel   nélkül   mindenki  elhagyja  saját  testét  alacsony  energiájú
kivetítés   ("projekció")  formájában,  amikor  alszik.  Ezt  alvás  közbeni
projekciónak nevezem. Az asztráltest néhány inch-re (1 inch = 2,54 cm) lebeg
a  fizikai test fölött, akár egy madzagon tartott luftballon. A fizikai test
alvási  pozícióját  veszi  fel, és ennél messzebbre nem távolodik. Amikor az
asztráltest   elkülönült,   onnantól  képes  álmokat  létrehozni.  Ez  az  a
természetes  alvási/álmodási folyamat, amelyet mindannyian ismerünk. Ezalatt
a  világmindenség (Föld) kollektív (álom-)tudatában vagyunk. Ez az "álom-tó"
rétegekre        osztható.       A       személyiségünknek       megfelelően
(spirituálisan/morálisan/stb.   fejlett   valaki),   olyan   szintre  fogunk
megérkezni,  amihez  leginkább  közel  érezzük  magunkat. Ezeket a szinteket
köznyelven  "sík"oknak  nevezzük,  vagy köztes síkoknak. Ezzel a párhuzammal
csak  az  az  egy baj van, hogy amikor az egész koncepció lényegét próbáljuk
felfogni, teljesen összezavar.

   Hogyha   öntudatunkra   ébredünk   alvás  közben,  és  az  fölött  valami
ellenőrzéshez is jutunk, mint az ún. "tiszta álom" közben, akkor mozoghatunk
a  szintek  között.  Habár  van  egyfajta  ellenőrzésünk  ilyenkor a szintek
megválasztásában,  de  az igazi valós lét szintjére nem tudunk kerülni ezzel
az  asztrális  tudattal.  Az álom-sík vagy asztrálsík összevissza, minden-a-
feje-tetején  világában  találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, de semmi
sem valószínű illetve elfogadható.

   Amikor  az  asztrális énünk "teljesen tudatos" kivetítését végezzük akkor
az  a  valós  világba  történik,  nem pedig valami asztrálvilágba. Ez hosszú
ideig félreérésre adott okot. Amit legtöbben asztrálkivetítésnek hisznek, az
valójában "tiszta álom", ami teljesen mást takar.

   Sok   szerző   állítja,   hogy   minden   éjjel  a  világban  bolyongunk,
asztrálprojekció  (AP) segítségével. Ez egyszerűen nem így van. Az asztrális
valónkban a világ elég magányosnak tűnik, alig találkozunk másokkal, azok is
inkább  csak a projekció és a létrehozás köztes állapotában vannak. Ez akkor
történik  meg,  amikor  elveszítjük  az  ellenőrzésünket  egy tudatos testen
kívüli  élmény során. Ezt Alice Csodaországban - effektusnak nevezem. Ez egy
hathatós akadály a nem megfelelően gyakorlott elme számára.

   Az  asztrális  formánkban  egy  hihetetlenül  erős  "teremtő" képességgel
rendelkezünk,  amit  általában álmok létrehozására használunk fel. A fizikai
világ  bilincseitől megszabadulva egész világot teremthetünk, és gyakran meg
is  tesszük.  Ez  a  kreatív képesség a probléma, és ez az oka sok, az APval
kapcsolatos félreértésnek.

   Az  AP  során  ugyanolyan  természetes  akadállyal  találkozunk,  mint  a
pszichikai  képességek  bármely  más  formájában.  Az Alice-effektus a valós
világba történő projekció időtartamát legtöbb esetben pár percre korlátozza,
kivéve  akkor,  ha  a gondolat- és energiaszintjeink fölött erős kontrollunk
van.  Ha  nem  volna ilyen akadály - gondoljunk csak bele -, emberek milliói
röpködnének  a  világon egész nap, nem lenne magánélet, nem lennének titkok.
Ez egy boldogtalan világ lenne, amelyben egyikünk sem élne szívesen.

   Mi  történik  egy  teljesen tudatos AP során, ha nem tudjuk kontrolálni a
tudatunkat és energiá(i)nkat? Igen, az AP egy bizonyos pontja után az élmény
kicsusszan  az  ellenőrzésünk  alól,  és  a  jól  ismert dolgok rossz helyen
kezdenek  feltűnni.  Ajtók, ablakok, bútorok; új szobák jelennek meg, stb. A
tudatalatti  elménk  elkezdett "létrehozni", vagy pedig az élmény átúszik az
álom-síkra.  Ettől  kezdve  már semmi sem valós többé, az egész az álom-sík-
szintek  és  a valós világ másolatának a keveréke. Ide vetíthetjük magunkat,
és  egész addig hisszük hogy ez a valós világ, ameddig valami nagyon oda nem
illővel nem találkozunk.

   Még  egy  dolog:  a  szintek  keleti  koncepciója;  a fizikai, asztrális,
mentális,  buddhikus,  atmikus,  stb.,  nagyon  is  valósak.  Kicsit azonban
zavarosak  ezek,  és  keverednek az asztrálprojekció nyugati koncepciójával.
Ezek  a tudatosság különböző szintjei, nem pedig síkok. Amikor AP-t végzünk,
nem emelkedik a tudati szintünk, ez ugyanaz, mint amikor ébren vagyunk. Ezek
a  "magasabb"  szintek  csak  a tudatosság emelésével érhetőek el, nem lehet
egyszerűen  csak  úgy oda projektálni. Ez az AP egy teljesen más formája. Én
voltam  ezeken a magasabb szinteken, és igen nehéz megmagyarázni, elmesélni,
inkább  meg  kell  tapasztalni  őket. Normál esetben ezeket a szinteket mély
meditáció során tudjuk elérni.

   Annak  érdekében  hogy elérjük őket, egy bizonyos képességre van szükség,
amely lehet kifejlesztett, vagy velünk született képesség.